Az online térben Ausztria csak egy karnyújtásnyira van
Mostanában egyre többször érzem azt, hogy nem haladok előre az életemmel. Amikor elfog az ilyen aggódás, akkor általában olyan gondolatok kerülgetnek, minthogy sose fogom megszerezni álmai lakását vagy autóját abból az állásból, amit most végzek, és sose fogok tudni kitörni, új emberekkel megismerkedni, utazni.
Gondolom, hogy ez valamilyen mértékben, de teljesen átlagosnak mondható a korombeli embereknél, akik már lehúztak pár évet egyetem után valami olyan munkába, ami egyáltalán nem kapcsolódik a szakmájukhoz, mert abban nem tudtak elhelyezkedni. Emiatt úgy döntöttem, utánanézek az online fórumokon, hogy mások hogyan kerültek ki ebből.
Bár elég sokat olvastam a nyugtató, fellazító hangtálakról is, végül nem az volt az, amin megragadt a szemem, hanem az ausztriai munkavállalás lehetőségén. Több fórumon is találkoztam ugyanis olyan emberekkel, akik, amikor zsákutcába ért az életük, akkor úgy döntöttek, hogy kitörnek az addigi mókuskerékből, és külföldön próbálják rendbe tenni a soraikat.
Volt olyan fórum, ahol például a válás után álló nők – bár ettől én azért még messze állok – ajánlották egymásnak, hogy a legjobb módja az újrakezdésnek, ha kipróbálunk valami újat. De ugyanúgy meséltek frissdiplomások, házasság előtt állók és a nyugdíjkorhatár közelében lévők is az ausztriai munka jó oldalairól.
Először is, ami nekem is rögtön lejött, hisz ez semmilyen életkorban nem lehet hátrány: sokkal többet lehet vele keresni, mint bármilyen magyarországi elhelyezkedéssel. Az ausztriai minimálbér ugyanis olyan magas (igazodva az életszínvonalhoz), hogy hazánkban már rendesen össze kell szednie magát az embernek, és másod- vagy harmadállást vállalnia, hogyha ki akarja termelni az összeget.
Persze, erre jogos az a válasz, hogy egy ilyen keresetnek a nagy része az el is szokott menni arra, hogy akkor az ember külföldön kell, hogy megéljen, ahol sokkal magasabb albérlet- és ételárakkal kell számolni, és végül valószínűleg az ausztriai munka után semennyit se fog tudni félrerakni.
A valódi helyzet azonban nem ez: azok a lehetőségek, amiket én nézegettem, általában valamilyen szállodai állásról, kisegítő munkakörről szóltak, és a legtöbbjük magába foglalta azt is, hogy a munkaadó biztosít szállást, és akár valamennyi étkezést is. Elvégre ez egy szállodában nem feltétlenül kivitelezhetetlen dolog, nekik pedig előny, ha például a munkaerő egy vészhelyzet esetén mindig kéznél van, és úgy tudják őket koordinálni, ahogy a legjobban kijön.
Ha a lakás és az étkezés költsége pedig ilyen nagy mértékben megcsappan, akkor tényleg az lesz, mint amiről a fórumokon is beszámolnak az emberek: az ausztriai munka igazi aranybányává változhat, akár napi több, mint 10 ezer forint megtakarítással.
Ez pedig nekem is nagyon jól jönne, hisz jelenlegi állásommal sose tudom, hogy mikor tudnám akár a legalapvetőbb elektronikai cuccokra valót is összegyűjteni.
Sokan vannak, akik arról kommentelnek, hogy bármit is dolgoznak Magyarországon, azt nem fogják takarítói vagy konyhai kisegítői munkára cserélni, mert az azért egy elég nagy visszalépés lenne. Hát mit mondjak, én nekem „szerencsére” nem kell így gondolkoznom, mivel most is takarítok, ami mit ne mondjak, elég távol áll attól a szakterülettől, amit négy éven keresztül tanultam az iskola után. Egyszer már alkalmazkodtam ahhoz, hogy nem tudok elhelyezkedni abba a pozícióban, mint amit szeretnék, most nem lesz nagy lépés, hogy még egyszer megtegyem – ráadásul háromszor akkora keresetért könnyebb is lesz.
Szerencsére a német nyelvtudással nincs problémám, ez ugyanis alapfeltétele az összes ausztriai munkának. Külföldön se dolgoznak együtt olyannal az ember, aki nem tudja megérteni az alapvető kéréseket és parancsokat, úgyhogy jól jön, hogy még gimnáziumban megcsináltam egy nyelvvizsgát. Most legfeljebb felelevenítenem kell azt a tudást, amire az elmúlt években nem volt szükségem.
A fórumok azonban nem voltak mentesek a negatív élményektől sem: voltak, akiknek nem biztosították a megadott szállást, voltak, akiket a munkaszerződéssel próbáltak kijátszani. Ez is elindított egy elég nagy vitát, hisz akinek jó tapasztalatai voltak, azok nagyon erősen védték a munkáltatóikat, akik viszont egyszer befürödtek, hangsúlyozták, hogy szerintük senkinek se kéne nekivágnia Ausztriának a pénz miatt.
És akkor ott voltak az olyan tanácstalanok, mint én: szerencsére azonban egy olyan konszenzusra eljutottak az emberek, hogy hatalmas biztonságot jelent, hogyha van mögötted egy magyarországi cég, aki segít a munkakeresésben, a külföldön támadt igazságtalan helyzetekben pedig tanácsot tud adni.
Ez tud valamiféle biztonsági hálót adni ahhoz, hogy ne fuss bele egy rossz helyzetbe, és ne csak egy szerencsejáték legyen a kiutazásod.
Ráadásul ilyenkor, hála az ilyennel foglalkozó végek kiterjedt hálózatának, az álláskeresésed is sokkal gyorsabban fog menni, és akár az interjúd kiküldése utáni napon is több száz megkeresést kaphatsz már – te, mint munkavállaló, a különböző ausztriai szállodáktól és hotelektől.
Engem a rengeteg sok jó tapasztalat igazából már meg is győzött, és elhitette velem, hogy az én életem megváltoztatásának is egy jó módja lehet az ausztriai munkavállalás. Egy konkrétan ezzel foglalkozó beszélgetésben ezért én is elkezdtem ajánlatok után nézni, meg érdeklődni, hogy milyen pozíciókban juthatok ki.
Végül a mosogató, konyhai kisegítő, szobalány, szakács és felszolgáló közt nálam az nyert, ami a legközelebb áll az eddigi munkámhoz, a takarításhoz (legalább valamennyi „tapasztalatot” is viszek), így úgy döntöttem, hogy szobalányként fogok Ausztriába utazni. A részleteket még nem dolgoztam ki, de az biztos, hogy megkérek majd egy céget, hogy segítsen ebben.
Egyelőre még csak a barátaimat és a szüleimet értesítettem a döntésemről, de szerencsére ők teljesen támogatóan álltak hozzá, és megértették, hogy ez lenne a legjobb módja egy gyors pénzügyi alap megszerzésének a jövőm megalapozásához.
Úgyhogy egyelőre úgy néz ki, hogy a fórumoknak hála irány Ausztria!